2025.11 - Hódmezővásárhely

Újra együtt a CSAPAT!

Hódmezővásárhelyre kisebb tömeg érkezett a Budafókától. Nem is fértünk be egy autóba, csapatkapitányunk kénytelen volt az Iron-osok iskolabuszával utazni.

A Budafóka hivatalos Ezüstnyila belülről – Noémi kedvéért – vadpiros színbe öltözött és Szántó úr ütemes horkolása mellett szinte hangtalanul suhant az M5-ösön Hódmező felé. Bogda úr halk kacagását lehetett néha hallani, de hogy mitől volt ilyen jó kedve, rejtély. Talán attól, hogy újra versenyre jöhet? Talán attól, hogy megint lesz váltónk? Talán attól, hogy nem kell majd fordulót csinálnia? Talán attól, hogy megasztár lesz hattól?

Míg ezen tűnődtem, le is értünk a verseny színhelyére.

Ott elég hamar kiderült, hogy nem hoztam fürdőgatyát. Nem baj, majd veszek egyet az Aréna boltban. Be van zárva. Be van zárva?? (Sőt! Már nincs is ott!)

• Három koffeines és egy koffeinmentes kávét kérek! A mentes legyen jó erős! - Hívtam meg a csapatot a Budafóka bemelegítő bázisán (a büfében) egy kávéra.

Az első nap zseniálisra sikerült. A titkár úr Slim-Fit kategóriában sorra döntögette a rajtköveket és az egyéni csúcsait. Nap végére meg is nyerte a kivel alszik ma Noémi háziversenyt. A többiek teljesítményére sem lehetett panasz! (A csapatkapitány úr megtiltotta, hogy panaszkodjunk).

Remek egyéni teljesítmények, semmi három vízalatti delfinláb mellúszás közben, kitartó (több mint négy perces!!) pillangóúszás, na és az elmaradhatatlan váltó…! Hát igen, amikor elterjedt a híre az uszodában, hogy a Budafóka váltót állít ki, kitört a pánik. De hiába cserélgették az ellenfelek az összeállítást, hiába taktikáztak! Bogda úr 52 karcsapásos úszásával szemben, Szántó Slim Tamás egyéni csúcsaival szemben, a csapatkapitány úr levegővétel nélküli úszásával szemben semmit nem tudtak tenni. Mátyással szemben sem. Ült senki a lelátón.

Az éjszaka viszonylagos nyugalomban telt, bár Bogda urat némileg felizgatta a Megasztár zsűrije és műsorvezető párosa, mert ilyet még sosem látott. Hajnalban tudott csak elaludni.

Mátyás a kenguruk Igaz álmát aludta, a csapatkapitány úr is elszenderült, és a többiek is biztos aludtak.

A második nap tovább folytatódott a sikerszéria! Szántó úr begyűjtötte ki tudja hányadik egyéni csúcsát, csapatkapitányunk a masszáságyon remekelt, Noémi pedig megint 10 másodperccel jobbat úszott, mint a mellette úszó. Aztán kiderült, hogy azt megint a mellette úszó úszta.

Mátyás olyan gyorsan úszott, hogy leszakadt róla a gatya. Nem mondtam? Kapott egyet a titkár úrtól. Egy vadi újat, alig használtat. Ami valójában az edzőbáé volt nyolc évig és öt éve nem használta senki. Már nem is fogja. Ott lóg valahol a Hódmezővásárhelyi parkoló legmagasabb fájának legmagasabb ágán. Onnan hirdeti a Budafóka dicsőségét. Na persze meg a rengeteg érem, ami a nyakunkban lóg.

Köszönjük Hódmezővásárhely, köszönjük Titkár úr, Köszönjük Csapat, köszönjük Budafóka!