2025.07 - Csongrád - Serházzug

Az év egyetlen nyílt vízi országos versenye a Tisza holtágnál. Pazar környezet, csábító víztükör. A napkorong úgy szórja Noémire a fényt, mint Mátyás a rekordokat. De akkor mit mondjunk Balázsról? Semmit. Viszont a legfiatalabb Szenior (Szonja) elhozta az abszolút első helyet. Mátyás pedig a feleségét. A lesőharcsák nem izgatták magukat a nagy lármától és csapkodástól. Még akkor sem emelték ki fejüket az iszapból amikor Dalma átsiklott fölöttük. Mindig nagy élmény a stégen ülve "Hajrá Drágám"-ozni a gyönyörű napsütésben, drukkolni az olimpikonnak, élvezni a nyarat, a vizet, az úszást és az együttlét örömét.

Mert a csapat attól csapat, hogy együtt csapat!

A titkár úr erre a versenyre sem jött el. A csapatkapitány úrral együtt szorítottak valahol a csapatnak onlájn. (Géza pedig úgy tett, mintha nem tudna semmiről.) A helyszínen viszont a lelkes csapat begyűjtötte az érmeket és vidáman majszolta a hűtött görögdinnyét. A Pincési család neve olyan sokszor hangzott el az eredményhirdetéskor, hogy néhányan bundára gyanakodtak. Nyáron! Pedig csak edzésre kell járni! Az utolsó mondatot Mátyás már nem hallotta, mert épp tömte magába a zsíroskenyeret és azon gondolkodott, hogy minek annyi edzés, ha anélkül is fejlődik.

Köszönjük Csongrád, Köszönjük Harcsák, Köszönjük Serházzug!